Pár dolog madarakról
Bagoly, éjjellátó szemüveggel?
A bagolyfélék éjjel, vagy szürkületben vadászó ragadozók. Gerinceseket vagy rovarokat fogyasztanak. Vadászó életmódjuk alapja azonban nem a rendkívüli látásuk, a zsákmány fölleléséhez nem szemüket használják. A bagolyfélék legtöbbje hallását használva vadászik. Arc-részi fejtollaik erõsítik és vezetik a hangot a fülbe és további segítséget jelent, hogy zajtalanul repülnek. Saját mozgásuk, a tollak súrlódása vagy a rajtuk a levegõ által keltett zaj gyakorlatilag észlelhetetlen. Repülés közben, a hó alatt mozgó rágcsáló helyét is hajszálpontosan hallják. Ezt a tökéletesen zajtalan repülést a tollaikon lévõ finom púder szerû por és a tollak felsõ oldalán finom "szõrzet" biztosítja számukra.
Emberszag
"A madárfiókát nem szabad megfogni, mert elhagyja õt az anyukája, ha megérzi rajta az emberszagot" - hallom ezt sokszor. Aki elég idõt fordít a madarak megfigyelésére ahhoz, hogy olyan viselkedésüknek is tanúja legyen, amellyel utódaikat gondozzák, védelmezik, nyilvánvaló következtetéssel egyértelmûen cáfolja ezt a közkeletû tévedést. Antropomorf jelzõket alkalmazva, utódaikkal kapcsolatos viselkedésükre az "önfeláldozás" és "rettenthetetlen bátorság" illik a legjobban. A madár ösztönösen védelmezi fiókáit és fészkét akár az ember elõl, akár valamiféle más veszedelemtõl. Aki megfigyelte már ezt a viselkedést, az tudja, hogy egy madár nem hagyja el a fészekalját. Minden további nélkül visszatér és tovább gondozza kicsinyeit, ha sikerült elzavarnia a betolakodót.
Az emberben fölmerül, hogy akkor mégis honnan ered ez a vélekedés. Ennek nem a szülõmadárhoz van köze. A varjúfélék, amelyek közismerten okosak és élelmesek, az embert, mint potenciális táplálékforrást (és veszélyforrást), követik a szabadban, és megfigyelik, mit csinál. Hamar megtanulták, hogy kifizetõdõ ez a viselkedés, hiszen az ember gyakran hagy maga után ehetõ dolgokat, vagy ha nem is tesz ilyesmit, még mindig veszélyes lehet. A varjúfélék fészekrabló madarak, kiszedik más madarak tojásait, fiókáit. Ezért, ha a szabadban járva észreveszünk egy madárfészket és odamegyünk hozzá, akkor ezt a szemfüles varjúfélék kifigyelik. Vagyis azt a fészket, amit a környéken élõ fészekrablóknak nem sikerült fölfedezniük, mi magunk fogjuk botor cselekedetünkkel leleplezni! Amint távozunk a fészek közelébõl, a fészekrabló rögtön feldúlja a fészket! Késõbb visszatérve szétdúlva, üresen fogjuk találni.
Ezért a legfõbb követendõ szabály, hogy semmilyen okból se menjünk szabadban lévõ madárfészek közelébe - szabadban lévõ alatt értve azt, hogy olyan terület, ahol a fészekrablók gyakran megfordulnak. Emberi településeken, a nagyobb zavarás miatt, a fészkek viszonylagos biztonságban vannak, de ez sem aranyszabály, hiszen a dolmányos varjú urbánus környezetben, még emberek közvetlen közelében is félelem nélkül tevékenykedik, a legkevésbé sem zavartatva magát. Legjobb ha madárfészek közelébe egyáltalán nem megyünk sehol és semmikor - kivéve a téli idõszakot, amikor a fészek üres. Ilyenkor azonban még hasznos is lehet: az üres fészkek leszedésével segíthetünk a következõ tavasszal fészeképítõ helyet keresõ madaraknak.
Símogatás
A madarak számára az emberi érintés (leszámítva a kézhez nevelt madarakat) veszedelmes, fenyegetõ és semmilyen formában nem kellemes. Szemben az emlõsöknél betöltött jelentõs szerepével, a madaraknál sem egyedfejlõdésükben, sem ivadékgondozásukban, sem szociális életükben az érintésnek nincsen ilyen jellegû szerepe (a madarak fõleg részint rítusok, részint a kommunikáció során érintik egymást, tehát a párosodás vagy a fiókaetetés mellett egyes fajoknál például az egyedeknek a hierarchiában betöltött helyét meghatározó rituálé része az "érintés", más esetekben játék vagy bizalom jele, de nem tölt be olyan öszetett szerepet, mint az emlõsök esetében).
A kötõdés kialakulása például hangokon és képeken keresztül megy végbe, így aztán, míg az emlõsállatok kicsinyei számára a gondozás érintései a kötõdés kialakulásához és megszilárdulásához elengedhetetlenek (és ez az emberre is igaz), addig a madaraknál nem tudunk az érintésnek ilyen funkciójáról. Ellenben tudjuk, hogy a madár számára az ember általi megfogás egyenlõ a prédahelyzettel. Pontosan ugyanolyan sokkot okozunk ezzel számukra, mintha valamilyen ragadozó fogta volna meg õket (még a kézbõl nevelt madarak számára is halálos fenyegetés a kézben tartás).
Különösen veszélyes a madarakra a szárny- és lábcsontjaik rossz fogás miatti törése. Egyes fajok súlyosan, néha halálosan sérülnek attól, hogy szabadulni próbálnak és az erõfeszítéstõl belsõ vérzéseik lesznek. A madárfogó eszközök használata illetve a fogvatartás során is megfigyelhetõ a spontán pusztulás, amikor az állat minden látható külsõ sérelmi nyom és egyéb magyarázatot adó ok (mármint azon kívül, hogy sem a csapdábaesés, sem a fogvatartás nem egyeztethetõ össze természetes életfunkcióival) nélkül belepusztul a csapdábaesésbe illetve a huzamosabb ideig tartó fogvatartásba.
Madárgyûrûzés
A madárgyûrûzés adatgyûjtõ módszerét vélhetõen a solymászok és galambászok gyûrûinek és jelöléseinek átvételével Mortensen tanár úr fejlesztette ki. A módszer lényegébõl fakadóan (vagyis a megjelölt madarak mozgásának nyomonkövetése) természetesen csak akkor mûködik, ha a kutatók a Világ több pontján is végeznek madárbefogást és jelölést és az adatokat megosztják egymással.
A közkeletû vélekedés szerint, a madarak számára a befogás szörnyû stressz. Ez a közkeletû vélekedés, a legtöbb közkeletû vélekedéssel szemben helytálló. A módszer nem kíméletes, nem szelektív és nem etikus, bár rengeteg szabály vonatkozik rá, amelyeket viszont ritkán tartanak be. A tudásunk mamár alig gyarapítható ilyen módon, illetve amely esetekben igen, ott a módszert nem alkalmazzák.
Magyarországon nincsenek olyan folyamatban lévõ kutatási programok, amelyekhez ilyen (léptékû) adatgyûjtésre van szükség (összesen két madárfajjal kapcsolatban zajlik ilyen kutatás), az adatgyûjtésnek más pozitív hozadéka (például természetvédelmi következménye) nincsen (Magyarországon egyetlen esetben sem vették figyelembe természetvédelmi intézkedések esetén a madárvonulási kutatás adatait).
A gyûrûzéses jelölést és a befogásos adatgyûjtést nagyüzemi mértékben végzik, a rendszeres és kikerülhetetlen sérülések és pusztulások ellenére is. A madarak csupán a madárfogó hálóba kerülés miatti sokktól elpusztulhatnak (ami nem csoda, hiszen a sok millió éves törzsfejlõdésük nem készítette föl õket arra, hogy túléljenek egy láthatatlan akadállyal történõ találkozást, inkább az a csoda, hogy ez a fajta elhullás nem olyan gyakori, mint gondolhatnánk)*.
A tudományos vizsgálatok kapcsán fölmerül a kérdés, hogy megéri-e a még megválaszolatlan kérdésekre olyan módon választ találni, hogy cserébe tömeges madárpusztulást okozunk! A legtöbb kérdés ráadásul indokolatlan is, mert a válasz megszerzése után kiderül, hogy szereztünk ugyan információt, de semmit sem értettünk meg általa.
A nagy tömegben befogott madarak több okból is sérülhetnek, elhullhatnak.
A rossz vagy rosszul alkalmazott fogóeszköz, a hozzá nem értõ bánásmód, az egymás közelségében csapdába esõ egyedek egymás elleni agressziója, az idõjárás, a csapdákra járó ragadozók: hozzátéve, hogy az elhullási jegyzõkönyvet vagy egyáltalán nem, vagy csak rapszódikusan vezetik, mindez megkérdõjelezi az adatgyûjtésnek ezt a módszerét.
Ha csak egyetlen madár is megsérül, vagy elpusztul az ú.n. "tudományos kutatás" nevében, az fölösleges és ezért megengedhetetlen és elfogadhatatlan kártétel volt!
Nem ritkán olyannyira felelõtlenül végzik az adatgyûjtést, hogy a rossz idõjárás ellenére és még a tojásrakás és fiókanevelés idõszakában is folytatják, mikor a madarak különösen sérülékenyek. Azt könnyû végiggondolni, hogy a fészkelési idõszakban miért fokozottan sérülékenyek a madarak, de az talán magyarázatra szorul, hogy az a madár, amely a hidegtõl és a táplálékhiánytól legyengülve kerül hálóba, a fogvatartás alatt végképp legyengül és a szabadoneresztés után már nem tud táplálkozni. 2013 márciusában, egy erõs hirtelen lehûlést követõen, módomban volt megfigyelni énekesmadarak tömegének ilyen módon történõ elpusztítását. Késõbb egy fémdetektoros vizsgálat kimutatta, hogy azon a madárbefogó állomáson, a szabadoneresztés közvetlen körzetében megtalálhatók voltak azok a jelölõgyûrûk, amelyek az így elhullott madarak lábán voltak (ráadásul a leginkább érintett, kisebb fajok egyedein használt gyûrûket ez a módszer nem is találta meg, mert a mûszer nem érzékelte õket).
* Ezzel kapcsolatban ellenérvként azt hozzák föl, hogy a fogóhálóban talált, minden külsérelmi nyom (értsd: bárminemû sérülés, tehát vérzés, végtagtörés, tollborzolódás, stb) nélkül, élettelenül talált madarak (2013 év folyamán, január és szeptember között magam három ilyen esettel találkoztam az ócsai madárvártán) nem a sokktól pusztultak el, hanem egy ragadozómadár ejtette õket a hálóba (sic!). Ezt az érvet egy olyan embertõl hallani, aki a gyûrûzésben nagy névnek számít (igaz, ragadozómadarat zsákmányt ejteni soha nem látott), finoman szólva is elkeserítõ. A ragadozó által leölt préda véres nyomokat kellene viseljen, de annak a lehetõsége, hogy a döglött prédát a ragadozó elejtse, ráadásul éppen egy fogóháló fölött, de még ráadásul éppen úgy, hogy semmilyen külsõ sérülést nem okozva ölte meg, gyakorlatilag anélkül is cáfolható, hogy valaki ragadozómadarat életében látott volna.
Madárgyûrûzési bemutató
A tudományos (vagy inkább áltudományos) madárgyûrûzés egyik mellékterméke a madárgyûrûzés népszerûsítése: ami minden jóérzésû ember számára visszás kell legyen, ha megtudja az igazságot a bemutatókon befogott madarak szerepével kapcsolatban. A madarak érzékenységét talán legjobban az mutatja, hogy még a kézhez nevelt madarat is el lehet pusztítani (csak) azzal, ha a hátára fordítjuk (gondoljunk bele: ez a pozitúra a legyõzött préda testhelyzete!), mégis: ki ne látta volna akármelyik madárgyûrûzési bemutatón, ahogyan a madarakat hátukra fordítva adják gyerekek kezébe?!
Soha nem értettem, hogy állítólagos szakemberek hogyan képesek ilyesmire! Ez a jelenség a katalepszia (kataleptikus merevség) egyáltalán nem valami jó dolog, és a gyerekeknek meg kellene magyarázni (amit természetesen nem tesznek meg), hogy mit is látnak (mármint akkor, ha a gyûrûzõk õk maguk tudnák, illetve ha az volna a cél, hogy tényleg valami tudást adjanak át): a madár ilyenkor reflexszerûen megmerevedik és halált színlel. Ezt az "attrakciót" játszani (ami inkább bazári mutatvány semmint a természet szépségének felmutatása) a gyerekeknek pedagógiailag negatív hatású. Ezzel arra sikerül õket ránevelni, hogy az élõlényekre tárgyként tekintsenek, ha közben elfelejtik megmagyarázni azt, hogy amikor ezt teszik egy madárral, akkor halálfélelmének látványában gyönyörködnek!
A gyerekek nem értik azt az életkorukat jóval meghaladó érettséget követelõ magyarázatot, hogy miért fogjuk meg a madarakat (amit még felnõtteknek is nehéz megérteni). Emiatt számukra disszonancia fog keletkezni a látott tények (a madarak nyilvánvaló féleleme és menekülési igyekezete) és a bemutatón elhangzó (vagy el sem hangzó), félig vagy annyira sem fölfogott állítások között - egy ilyen bemutató nyilván semmiféle haszonnal nem jár, inkább kárára van a gyerekeknek, fõleg, amennyiben célunk az élet iránti feltétlen tisztelet átadása.
Madarat fogott a macska
A házimacskák kíméletlen és tökéletes ragadozók (leszámítva Garfildet, Oggyt és Szerénkét). A madarak körében okozott pusztításuk sajnálatos, annál is inkább, mert teljesen értelmetlen. A macskák állományai szemernyit sincsenek veszélyben, nem fenyegeti õket a kihalás és nem képezik részét a hazai ökoszisztémának. Szemben énekes madaraink jelentõs részével, amelyek mellesleg szinte kivétel nélkül védettek is. Ha hozzávesszük azt is, hogy a macskák merõ játékból pusztítanak sok más állatot is (gyakorlatilag mindent, ami mozog és amit képesek megölni), akkor különösen elgondolkodtató a helyzet: a gyíkok és siklók és kígyók megfogyatkozott állományai is veszélyeztetettek - még a madaraknál is jobban. Emellett a macskák nem csupán elpusztítanak madarakat, de beleavatkoznak abba a rendszerbe is, amelybõl a vadon élõ fajok fenntartják magukat és azok túlélési esélyeit csökkentik ezzel - miközben a magukéi biztosítva vannak gazdájuk gondoskodása által.
Macskák a szabadban nem kívánatosak és helyesen gondolkodó, tudatosan állatszeretõ ember nem is engedi, hogy a macskája garázdálkodjon. A macskák (ellentétben a kutyákkal) egy lakásban is tökéletesen tarthatóak - kiengedni õket azért, hogy "hadd szórakozzanak" legalábbis gondatlanság és - mellesleg - védett fajok közvetett elpusztítása. Mindemellett a hazai állattartási törvény rendelkezése szerint, háziállatot nem is tarthatunk olyan módon, hogy az elhagyhassa a saját területünket. Az ember egyébként is túl sok életteret foglal el a természettõl, modern korunkban néha semmi másért csupán, hogy utat építsen vagy a szemetét tegye oda, ahol korábban élõlények éltek. A modern ember települései sok állat számára nyújtanak jobb életkörülményeket, mindamellett ezek a körülmények természetellenesek és tekinthetjük úgy, hogy ez a jelenség az ember jelenlegi kultúrájának mellékes, de nem elhanyagolható kártétele (sok egyéb mellett). Csökkentsük ezt a fölösleges terhet legalább azzal, hogy macskáinkat a lakásban tartjuk és nem engedjük ki!
Fecskefészkek
A törvény több, mint húsz éve tiltja a fecskefészkek leverését úgy a fészkelési, mint az ezen kívüli idõszakban. A törvényi rendelkezés a fecskék (különösen a molnárfecske) tekintetében nem ok nélkül született meg.
A magyarázat azonban nem a fecskékben keresendõ. Az emberi tevékenységek környezetátalakító hatása bizonyos állatfajokra jelentõs hatással volt az évezredek folyamán. Gondoljunk a domesztikálódott fajokra, mint amilyen például a kutya. Hasonló változások történtek az ember közelében élõ madárfajok esetében is. Az emberrel legszorosabban talán a fecskék kerültek kapcsolatba, mivel az ember az állattartással táplálékforrást, jelenlétével ragadozóktól való védettséget, épületeivel fészkelési lehetõséget nyújtott több fajuk számára. Az emberi tevékenység megváltozása azonban, az utóbbi idõben sok tekintetben az ellenkezõjére váltott. Ahogyan pár évtizede megfigyelhetõ volt, a növényvédõ szerek alkalmazása következtében kipusztulásnak indult verébállomány esetében is, az emberi tevékenységek járulékos következményei katasztrofálisak lehetnek.
Könnyen belátható, hogy egy olyan állatfaj fennmaradása, amely az emberrel szoros közelségben él, rendkívüli mértékben függ az ember mindennemû tevékenységétõl. A szoros kapcsolat miatt, ezek a fajok sokkal inkább, közvetlenül kiszolgáltatottak az embernek. Aki például a háza felújítását tervezi, vagy átalakításba, festésbe fogna, ha az adott épületen vagy épületrészen a fecskék költése zajlik, vagy éppen fészkeiket építik, a törvény értelmében tilos a munkákat megkezdeni. Ilyenkor a fészkelést megelõzõen (március elõtt) a fészkek eltávolíthatóak a munkák elvégzésének érdekében (hatósági engedéllyel!) és a fészkelést akadályozó berendezések alkalmazása ilyenkor nem csupán megengedett, de szükséges is, nehogy a madarak fészkelésbe kezdjenek a munkaterületen és a megkezdett fészkelés közben kerüljenek elzavarásra, ami sokkal súlyosabb helyzetet jelent!
A munkák befejeztével a madarak fészkelésének további akadályozása megintcsak törvénysértõ.
A törvény betûje szerint:
A védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok körérõl, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentõs növény- és állatfajok közzétételérõl szóló 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet értelmében valamennyi Magyarországon költõ fecskefaj, a partifecske (Riparia riparia), a molnárfecske (Delichon urbicum), a füsti fecske (Hirundo rustica) és a hazánkban újabban megjelent és eddig bizonyítottan mindössze egyetlen alkalommal költõ vörhenyes fecske (Hirundo daurica (Cecropis daurica)) is védett faj. Elõbbiek természetvédelmi értéke példányonként 50.000 Ft, míg utóbbié 25.000 Ft. A természet védelmérõl szóló 1996. évi LIII. törvény 43. § (1) alapján tilos a védett állatfajok egyedének zavarása, károsítása, kínzása, elpusztítása, szaporodásának és más élettevékenységének veszélyeztetése, lakó-, élõ-, táplálkozó-, költõ-, pihenõ- vagy búvóhelyeinek lerombolása, károsítása.
Mit jelent mindez? Talán nem kell megmagyarázni, hogy az a szabály, ami az emberek és a fecskék együttélésének kódexe kellene legyen, azt a szemléletet kívánja meg az emberi féltõl, hogy semmilyen készakart cselekvéssel a fecskék megtelepedését ne akadályozza, ne zavarja meg indokolt esetben pedig vegye figyelembe a lehetõ legkisebb kártétel elvét.
Biológiai magyarázat nélkül is érthetõek a fent leírtak, de akit érdekel, annak talán megalapozottabbá teheti a törvényalkotók döntését néhány tény. Amikor a fecskék egy épületet kiszemelnek és fészkelésre alkalmasnak találnak, akkor sok szempont alapján választanak. Építhetünk olyan épületet is, amin a fecskék nem fognak tudni megtelepedni, de ha egyébként sem telepednének rá, akkor ez fölösleges elõvigyázatosság lenne és természetkárosítás. Ugyanakkor: ha minden feltétel adott és a fecskék egy épületet kiszemelnek a költésre, akkor pontosan amiatt, hogy ez egy ritka együttállása a feltételeknek, emberi beavatkozással ezeket a feltételeket csak azért megváltoztatni, hogy a fészkelést megakadályozzuk természetkárosítás. Természetkárosításnak minõsül az is, ha a fecskék szaporodásához kedvezõ feltételeket ellenkezõ jelleggel megváltoztatjuk vagy felszámoljuk - akármilyen okból. Sajnálatosan éppen ilyen módon avatkozunk be - ha indirekten is - környezetünk egészségébe hanyagságunkkal, körültekintés hiányában, meggondolatlanságunkkal, érdektelenségünkkel - ami mind egy-egy megkérdõjelezésre értelmes élõlény voltunknak. A törvény nem tér ki minden olyan esetere, amely során indirekt módon romboljuk az élõlények életfeltételeit, de a veszélyeztetett fajok esetében, jobb híján, különös körültekintést ír elõ.
Érv gyanánt hozzák föl néha, hogy az épületen lévõ fészkek zavarják az épület használatát a termelõdõ piszok miatt. Csakhogy ennek a zavarásnak az elhárítása megfelelõ módon felszerelt, erre a célra alkalmas berendezésekkel tökéletesen megoldott.
fecskepelenka - ha jól csinálják
Ilyen szoros kapcsolat állat és ember között az emberre nézve nyilvánvaló következményekkel jár. A törvény ezesetben közvetlenül a mi cselekedeteinket érinti - nem valami elvont, távoli problémát szabályoz. A konfliktus itt zajlik, a saját portánkon és nem kevésbé állít minket felelõsség elé, mintha saját kutyánk egészségével lenne kapcsolatban, vagy az általunk tartott állatok jogairól, vagy a velük szembeni bánásmódról lenne szó. Sokan azonban még azt is elutasítják, hogy a törvény beleszóljon abba, hogyan tartják saját állataikat, mondván, hogy ez nem tartozik senkire. Természetesen ez nem igaz a háziállatok esetében sem (jóltartásukra törvény vonatkozik, ami éppen az olyan hozzáállás ellen szól, amely semmibeveszi a minimális emberi jóérzésbõl, intelligenciából fakadó állattartási kultúrát), viszont a fecskék még csak nem is háziállatok, ráadásul mégcsak nem is károsak, tehát jelenlétük ellen semmilyen kifogás nem hozható föl.
fecskefészek Mezei Mária mûvésznö budakeszi otthonában:
a mûvésznõ életében a tisztaszoba ablaka mindig nyitva állt,
amíg a fecskék fészkelése tartott
Gondoskodás tolas barátainkról
Téli madáretetés szép dolog, de azt kevesen tudják, milyen problémákat rejt. Madaraink szomorú megfogyatkozása és erdeink egyre fokozódó kiüresedése tollas lakóiktól elsõsorban az ember modern terjeszkedésének következménye és nem a gyilkos telek madártizedelõ hatásáé. Tollas ismerõseink elfogadják az eleséget, mi több, egyes fajok egyedeinél elérhetjük, hogy ne kelljen elvonulniuk õsszel, más fajok esetében azt, hogy tavaszra a környékünkön maradjanak. Ha nem etetjük a madarakat, nem fognak belepusztulni - a szigorú tél része az áttelelõ fajok életének. Ezek után egyértelmû, hogy a madarak etetésének legfõbb haszna nem a madarak, hanem az emberek életére gyakorolt pozitív hatása. Ezzel nem is lenne baj, hiszen felejthetetlen és szívmelengetõ élmény a madáretetõre járó apróságok tevékenykedését meglesni. Ugyanakkor fontos, hogy megértsük, mit is jelent ez a táplálékbõség a madarak számára!
- Amennyiben etetni kezdünk valamikor a tél elején (tartós hidegek beálltakor), akkor ezt egészen tavaszig ne hagyjuk abba! Az etetést mindig egyformán végezzük és azon a helyen, ahol etetni kezdtünk, mindig legyen biztosíva a madarak táplálékhoz jutása. Gondoljuk át, hogy ha a madarak rászoknak egy táplálékforrásra, akkor mivel járhat, kemény teleken új forrást keresni! Azt az idõt, amit a táplálék felkeresésével töltöttek az õsszel, a mi etetõnkben talált eleség miatt lerövidítették. Akkor az idõjárás kedvezõbb volt, sok táplálékot találtak még és kisebb energiabefektetéssel. Ha télen kell ugyanezt elkezdeniük, azért, mert mi abbahagyjuk az etetést, az számukra sokkal nagyobb kockázat és a siker esélyei is sokkal rosszabbak, vagyis nagyobb kárt okozunk a rendszertelen vagy félbehagyott etetéssel, mintha nem is etettünk volna!
a 2014-es jegesedés idején készült kép az óvoda udvarán elhelyezett, bejegesedett etetõt mutatja - jól látszik, mit jelent egy hirtelen eldurvuló idõjárási helyzet: a ködös, nyirkos, hideg idõ napjaiban valóban életmentõ lehet egy biztos táplálékforrás
- Az etetést a hidegek elmúltával, legkésõbb rügyfakadásig fejezzük be! A rovarság megjelenésével madaraink már könnyedén boldogulnak! Az etetéssel kárt is okozhatunk, ha a fiókáit etetõ madár, napraforgó maggal akar etetni. A fióka ebbe belepusztul (Schmidt E.). Ne felejtsük el azt sem, hogy a táplálékszerzést a fiatal madaraknak meg kell tanulniuk: a tavaszi idõszakban bõven van táplálék és a fiatalok csak ekkor sajátíthatják el azokat a képességeket, amelyek az életbenmaradásukhoz és az ivadékgondozásukhoz elengedhetetlenek. Ne tegyük tönkre életbenmaradási esélyeiket a mesterséges etetéssel!
- Sokan megütközve veszik tudomásul, hogy a madáretetõjükbe nem csak madarak járnak. A téli eleség vonzó a rágcsálók számára is és a madarak közül sem viselkedik mindenki "illedelmesen". Ha belefogunk az etetésbe, számoljunk azzal, hogy nem csak a kedves cinegék vagy a szép meggyvágó fordul majd meg az etetõn, de meg fog jelenni a közelben tanyázó verébcsapat is, vagy egy hordányi télipinty és az etetõ gyorsan kiürül, a környéke pedig tele lesz maghéjjal és madárpiszokkal. Nem utolsó sorban pedig, a ragadozó madarak is észre fogják venni az etetõ környéki sokadalmat és idõnként meg fognak jelenni, szörnyû riadalmat keltve. Mindez a legnagyobb rendben van így!
- Ritkábban kerül szóba a madarak itatásának kérdése. Aki télen etette a madarakat és nyáron is szeretne gondoskodni róluk, létesítsen állandó vízhozzáférést számukra. Ha megoldható, akkor olyan módon, hogy fürödni is lehessen az itatóban - ez azt jelenti, hogy ha kerti tavat létesítünk, egy kis kõmedencét vagy virágalátétet töltünk meg vízzel, biztosított legyen a madarak vagy rovarok kijutása is. A madarak sekély vízben szeretnek fürdeni, de a rovarok elpusztulnak benne - ezért legyen a vízben egy kõ, amire ki tudnak mászni, vagy úgy legyen kiképezve a széle, hogy ott tudjanak kikapaszkodni. Mivel a telek egyre csapadékhiányosabbak, madarainknak a téli etetés mellett nagy szükségük van az ivóvízre is: ha tehetjük, biztosítsunk számukra iható halmazállapotú vizet a tél folyamán is.
- Másik lehetõség a gondoskodásra, ha madárodút helyezünk el a kertben. Tollas barátaink nem mind odúban fészkelõ fajokhoz tartoznak, de az odúlakók hamar fölfedezik és elfoglalják a részükre kihelyezett költõodút. Voltaképpen bármilyen számukra megfelelõnek tûnõ helyre befészkelnek - de vannak bizonyos szempontok, amelyeket érdemes betartani odúkészítés során. Ezzel kapcsolatban Dr. Vertse Albert munkásságát érdemes tanulmányozni, de az interneten sok helyen foglalkoznak a témával. Saját tapasztalatom szerint, egyes fajok kifejezetten elõnyben részesítik a kerek alapterületû odúkat - ha módunkban áll, ilyet érdemes használni. Aki tollas barátait tudatosan szeretné segíteni, létesítsen egy kis vadont a kert egy zugában. A bokrok sûrû ágerdejében a madarak könnyen és elõszeretettel rejtõznek el - ez a téli madáretetésnél megjelenõ madaraknak úgyanúgy fontos lehet, mint az odúban megtelepedõk számára.
Kismadarat találtam
Madárfiókát találtam, mit tegyek? - sokszor kérdezik ezt tõlem. A fészekrakás idején, az ember könnyebben találkozik madarak jelenlétének bizonyítékaival (és magukkal a madarakkal is sûrûbben), mint egyébkor.
Még az is, aki máskülönben nem vesz róluk tudomást, ilyentájt lépten-nyomon rácsodálkozik a körülöttünk élõ madárvilág jelenlétének jeleire.
Az egyik leggyakoribb eset, amikor
"fészekbõl kiesett fióka"-t talál valaki és megpróbál rajta segíteni. Ezzel kapcsolatban fontos elmondani pár dolgot.
...kiesett...
A madarak fészkei gyakran lesznek fészekrablók (siklók, varjúfélék, emlõsök) áldozatává, néha a vihar vagy a nagy szél veri el õket, néha egyszerûen rossz helyre építi õket a gazdája, de ilyenkor minden esetben érvényes, hogy
fészekbõl kiesett fióka esetével állunk szemben: vagyis a fészekelhagyás ezesetben valamilyen külsõ hatás kényszerére történt.
...kirepült...
Ezzel szemben létezik a fészekelhagyás rendes változata, amikor a fiókák úgy hagyják el a menedéket adó fészküket, hogy elértek egy bizonyos kort és már önmaguktól képesek rá. Ekkor már
"kirepülésrõl" van szó és a legkevésbé sem problémás a helyzet:
ilyenkor békén kell hagyni õket!
A különbség a két "fészekelhagyás" között nagyon fontos!
Milyen madár ez?
Egyértelmû jegyek alapján még a madarakat nem ismerõk is eldönthetik, hogy a megtalált madárnak még a fészekben volna-e a helye, vagy éppen idõben kirepült esettel találkozott, vagy kifejlett példányról van-e szó.
Fészeklakó madarak fiókái addig nem repülnek ki a fészekbõl, amíg teljes tollazatuk ki nem fejlõdött és nem képesek az önálló helyváltoztatásra, hosszabb-rövidebb távú röpülésekre. Ha tehát a talált madár tollazata fejletlen és csak hever a földre bújva, érintésre eleséget kér, akkor valószínû, hogy nem fészekhagyó-korú példány. Az ilyen fióka vélhetõen kiesett a fészekbõl, hiszen a fejlõdésében a fészekhagyásig eljutó fióka bizalmatlan, menekül az ember elõl és sikeresen el tud rejtõzni, életerõs és nem hagyja magát. Ha idõnk engedi, akkor kicsit távolabbról, elrejtõzve, figyeljünk: lehet, hogy a fióka a szülõket hívja, azok pedig idõrõl-idõre jönnek etetni - ha ezt tapasztaljuk, nekünk nincs dolgunk a madárral (ha nagyon rossz helyen van, ahol könnyen megtalálják más emberek, macskák, ragadozók, akkor érdemes bezavargatni valami fedezékbe).
Kifejlett madarakat ritkán tudunk megfogás-közelségig becserkészni: ha mégis, akkor tételezhetõ, hogy valamilyen betegség vagy sérülés áll fenn.
Jó alapelvek
- azt a madarat (kifejlett példányt vagy fiókát egyaránt), amelyik nem tud elõlem, ember elõl elmenekülni és rövid idõ alatt biztonságos helyre jutni, a macska vagy más ragadozó is elkaphatja, tehát jobban jár, ha megfogom és gondozásba veszem, vagy átadom valakinek, aki tudja, hogyan kell csinálni
- soha ne okozz fölösleges szenvedést - azaz: amennyiben orvosi esettel van dolgod (hogyan ítéled meg, hogy egy eset orvosi segítséget igényel?) és tudod finanszíronzi, akkor vidd el állatorvoshoz, de ha nem áll módodban a szakszerû segítséget megszerezni, akkor jobb sorsára hagynod az állatot
- aki madarat mentene készüljön föl táplálékkal, röpdével (tágas, zavarásmentes, hidegtõl és széltõl védett, zárt hely) és tartalékoljon sok-sok szeretetet és odaadó türelmet a nehéz napokra tollas védencei mellett - és ne feledkezzen el az Elmúlás szép törvényének igazáról
Felnõtt madarak esetében követendõ:
Amikor befogunk egy madarat, mindig tartsuk szem elõtt, hogy szárnyuk-lábuk könnyedén törik. Ezért biztonságosan akkor tudjuk megfogni õket, ha valamilyen szövetanyagot (vékony, könnyû anyagú ruhadarabot) borítunk föléjük és a szövet alatt a testüket kitapogatva, ott fogjuk meg õket. Természetesen saját biztonságunkra is ügyeljünk: egyrészt a lehetséges betegségek miatt, amelyeket a legyengült madarak hordozhatnak (ha nem látunk külsö fizikai sérülési jeleket), valamint ügyeljünk arra, hogy egyes gémfélék, sirályok elõszeretettel piszkítanak védekezésül, vagy a csõrükkel vágnak és ilyenkor gyakran célirányosan a szemet nézik ki maguknak. Ragadozók esetében az ölõkarom a veszedelmes: ha a madár rászorított az ujjunkra, még kisebb testû, karvaly vagy vércse méretû madár esetében is fertõzésveszélyes és komoly sérülésekkel számolhatunk.
Az ölõkarmuk tû hegyes - ezzel nagyjából bármilyen testrészünket ki tudják lyukasztani - szorításuk pedig nagyon erõs és csak óvatos, erõteljes feszítéssel nyitható (az ölõkaromnak hátra-és-felfelé történõ fordításával lehet szabadítani). Ezért aztán javasoljuk, hogy aki ragadozómadarat fog meg, mindenképpen kerülje a találkozás annak lábaival. Ez gyakran nem könnyû, mert a ragadozók védekezéskor nyitott ujjakkal elõrerúgják a lábukat, követhetetlen gyorsasággal és törékenységüket hazudtoló erõvel, majd célba érve rászorítanak arra, ami így "kezük ügyébe" került. Meglepõen hatásos védekezés (fõleg annak, aki elõször tapasztalja meg, hogy váratlanul négy hegyes karom mélyed a hasbõrébe).
A talált, kifejlett madarakkal a helyes hozzáállás, ha az ember átmenetileg karanténba teszi õket, ami nem más, mit mondjuk egy kisállat szállító eszköz, vagy kartondoboz - olyan, amiben a madár nem töri össze magát (ha kalitkába tesszük, legyenek a rácsok függõlegesek - ilyen kalitkában a tollak nem törnek annyira). Szállítás vagy átmeneti elhelyezés idejére amennyire ez lehetséges,
sötétítsünk el a madár környezetében, ez minden madárra nyugtatóan hat és fontos, hogy ne törje magát, ne meneküljön, mert különben több kárt okozunk, mint hasznot.
Pár napos gondozás és megfigyelés után kiderül, hogy az állat megmarad-e vagy sem. A reményteli esetek fogságban is isznak és táplálkoznak, mert ha ezt nem teszik, bizonyosan el fognak pusztulni, hiszen néha még akkor is elpusztulhatnak, ha viszonylag élénkek voltak és táplálkoztak eleinte.
Néhány tipikus eset:
- A nagyobb testû madaraknál, fõleg ragadozóknál, gyakori a szárnyak sérülése olyan módon, hogy az egyik szárnyvégen nyílt seb látszik, és az átellenes láb merev, vagy már duzzadt, a madár levert és a közelben villanyvezeték is van - ez a madár áramütést szenvedett! A sérült szárnyon látható sebet be kell kötni, hogy a madár ne tudja bontani, a duzzadt végtag vérellátását pedig helyre kell állítani a gyógyuláshoz! Azonnali állatorvosi segítség kell!
- Ha vadvíz közelében járunk, esetleg mocsaras területen, akkor meleg nyarakon nem ritkán láthatunk furcsán, mereven mozgó madarakat. Idõvel a szárnyak merevségét a lábak merevsége követi, a bénulás végül szétterjed az egész testen és a madár elpusztul. Ez a botulizmus (Clostridium botulinum baktérium neurotoxinjai okozzák) - a madár menthetetlen. Az orvosi segítség is csak antitoxin adása, amivel leállítható a bénulás de nem gyógyíthatóak a már lebénult izmok. Az ilyen betegség (mérgezés) mellett a madár nem zavarodott, védekezik, de lebénult végtagjai renyhék és béltartalmat ûrít. Vizsgálat nélkül nem megállapítható a betegség, a vizsgálathoz a kiürült béltartalmat (hányadékot) használják föl.
- Legyengült, sérült fecskével nehéz dolgunk lesz! A hidegtõl legyengült fecskékkel lehet próbálkozni úgy, hogy száraz és nem hideg (és nem is túl meleg) helyen, vizet és lisztkukacot adunk nekik és megvárjuk míg az idõ megenyhül és mielõbb szabadon eresztjük õket. A tapasztalatok szerint, hosszú fogságban, a legjobb körülmények között is, minden ismert ok nélkül elpusztulhatnak!
- Gyakran találkozunk hirtelen hidegbetörések vagy viharok után legyengült madarakkal. Mint a fecskék esetében, itt is érvényes, hogy ha nyugodt, száraz, elsötétíthetõ, a hidegtõl és széltõl védett helyet, valamilyen táplálékot és vizet biztosítunk a számukra, nagy eséllyel túlvészelik a dolgot. Ne tartsuk õket tovább a szükségesnél és lehetõleg ne zavarjuk õket.
- Városi galambokat gyakran találunk az utcán gubbasztva. Ezek a példányok nem képesek már fölrepülni és valószínûbb, hogy hamarosan elpusztulnak, mint, hogy életben maradnak. Lehet próbálkozni azzal, hogy táplálék és víz és egy nyugodt hely biztosításával esetleg megmenekülnek.
- Tapasztalatok szerint az emberek leggyakrabban feketerigó fiókákat találnak: javaslom, hogy aki így jár, szánjon rá egy fél órát, maradjon pár tíz méter távolságban és figyeljen: legkésõbb fél óra elteltével valamelyik szülõ meg fog jelenni és megeteti a fiókát. Az ilyen madarakkal nincs semmi baj, hagyjuk ott, ahol a szüleik etetik õket. Hallhatjuk is az ilyen fiókák hangját minden kirepülés után. A sokfelé hangzó "csipcsup" hangutánzással leírható éles füttyjel a kisrigók helyzetjelzõ hangja, amellyel a szüleiket hívják és amivel hollétüket hirdetik.
Fiókák esetében:
Könnyen eldönthetjük, hogy a talált madár egy fióka: a kis madarak fejlõdési ciklusait az alábbi képek jól mutatják (a frissen kelt csupasz csöppségtõl a majdnem kifejlett tollas egyedig).
Fenyõrigó
(Turdus pilaris) fészekalj fejlõdése:
Akár kiesett a fióka, akár kirepült már, mindenképpen jó vezérelv
nem háborgatni. Néhány esetben a szülõk tovább etetik még a kiesett fiókákat is: nem biztos, hogy magunkhoz kell venni egy ilyen madarat! Inkább ne tegyük.
A kiesett fióka jelenléte gyakran arról árulkodik, hogy a fészek a közelben lehet.
A szabad természetben ne keresgéljük a fészket! A fészekrabló madárfajok kifigyelik a viselkedésünket és éppen ennek alapján fognak rátalálni! Amikor elhagyjuk a helyet, becserkészik és kiszedik a fészekben lévõ fiókákat vagy tojásokat.
Ha végül mégis gondjainkba veszünk egy madarat:
- Ha magunkhoz veszünk egy valóban segítségre szoruló fiókát, akkor tartsuk (ha csupasz vagy félig tollas a madár) melegen, mert a tollak kifejlõdéséig a madaraknak nincsen saját testhõmérsékletük és melegítés híján egyszerûen kihûlnek - tegyük száraz béléssel ellátott, a testméretét követõ, tehát nem túl tág helyre.
- Gyakran találkozunk hirtelen hidegbetörések vagy viharok után legyengült madarakkal. Ha nyugodt, elsötétíthetõ helyet, valamilyen táplálékot és vizet biztosítunk a számukra, nagy eséllyel túlvészelik a dolgot.
- Lehetõleg úgy etessük, hogy madarunk ne lásson minket, különben nem fogjuk tudni visszaengedni a természetbe - ez nem csak fiókák esetén igaz, hanem egyes madárfajok felnõtt példányai esetében is.
- A madárfiókák ürüléke egy vékony hártyában van: ezt a szülõk csõrükbe veszik és elviszik a fészek közelébõl, ezért mi is könnyen és koszmentesen el tudjuk távolítani a fészekbõl védencünk emésztésének bizonyítékát - fontos, hogy megtegyük és a madárka helye tiszta maradjon. Ürítkezéskor a kismadár a fenekét fölemeli és föltartja, amíg a kipréselt ürüléket el nem vesszük onnan.
Milyen madárfióka ez?
Arra nézvést, hogy milyen madarat találhattunk, egy nagyon használható internetes oldalt tudok ajánlani, ahol sok madárfaj fiókájának képét összegyûjtötték:
fiókák
Mielõtt etetünk:
- El kell döntenünk, mivel táplálkozik az adott madárfaj, melynek példányát megtaláltuk. Fiókák esetében vannak általánosan, majdnem minden fajnak adható táplálékok. Rovarevõ fajok fiókái esetében lisztkukac a varázsszer, de számukra is adható például fõtt tojás fehérje, vagy ennek túróval kevert változata - DE: felvágottakkal, fûszeres, sózott húsipari termékekkel ne próbálkozzunk (nyers húst használhatunk, de önmagában, csak az, sohasem elég). Magevõk fiókái is táplálhatóak hasonlóan, kivételt képeznek a begytejet fogyasztó galambfélék: ezeknek jellegzetes a csõrük is, könnyû õket fölismerni. Azt, hogy a madárfaj mivel táplálkozhat, a madár csõre árulja el, ami a galamboknál egyértelmûen mutatja, hogy szemben minden más madárfajjal (ahol a szülõk dugják a csõrüket a fióka torkába az eleséggel), a galamboknál fordítva van, mivel itt a fióka dugja le a csõrét a szülõ torkán. A galambfióka csõre ezért lágy és kicsit bumfordinak hat furcsa alakjával.
- Minden esetben igaz a madaraknál, hogy viszonylag könnyen táplálhatóak mesterségesen. A megfelelõ módon csõrükbe adott táplálékot lenyelik, tehát kényszer-táplálhatjuk õket (természetesen megfelelõ táplálék kiválasztása mellett és olyan módon, hogy ne okozzunk sérülést). Ez azért lehet fontos, mert bizonyos esetekben csak a kényszertáplálás segít túljutni a krízisen. Mindenképpen szükséges is ez ha meleg idõben akadunk a fiókára. Ilyenkor, megfogásukat követõen próbáljuk õket mielõbb megitatni: az itatáshoz elég a csõr hegyét vízbe mártani (az orrnyíláson ne jusson be a víz!), a madár nyelni kezd ilyenkor.
- Fiókák különösen érzékenyek a szomjazásra és éhezésre. Fiatal egyedeket fél óránként, késõbb óránként, tehát gyakran és nem sok táplálékkal kell etetni, de ha sokáig nem jutnak táplálékoz és vízhez, hamar elpusztulnak. Minden madárnak rendkívül gyors az anyagcseréje, ezért állandó odafigyelést igényelnek. Felnõtt madaraknál a helyzet jelentõsen eltérhet fajtól függõen. A rendkívül gyors anyagcsere következtében, a madarak látványos gyorsasággal fejlõdnek. Egy cinege fióka pár nap alatt nõ meg kifejlett példánnyá, úgyhogy a reggeli állapota és az esti állapota között szemmel látható különbségeket fedezhetünk föl. Érdemes fényképezni védencünket, naponta kétszer is.
- Legyengült, kihûlt madarat egy-két napig kell csak etetni. A táplálék legyen sok és energiadús - magevõknél olajos magvak, lenmag, napraforgó. Rovarevõknél lisztkukac, macskaeledel, túró és fõtt tojás összetörve. Ivóvízükbe tegyünk kevés szõlõcukrot. Lehetõleg nyugodt helyen, zavarásmentes módon tartsuk õket, ahol etetéskor nem látnak minket és nem ijednek meg: kifejlett egyedek esetén nyugtassuk a madarat, amihez legjobb mindig sötétet tartani körülötte - de ezt huzamos ideig nem szabad alkalmazni. Fiókák esetében elég ha nem engedünk a közelükbe számukra idegen, ismeretlen zajokat, egyéb állatokat, stb.
- Láthatóan reménytelen esetben ne kezdjünk bele a madár megmentésébe. Kérdezzünk meg egy szakembert, esetleg vigyük el valakinek, aki meg tudja állapítani, hogy érdemes-e foglalkozni az adott esettel, de barátkozzunk meg a gondolattal, hogy nem minden esetben tudunk segíteni és a természet rendjébe beletartozik az elmúlás.
- Szívbõl tanácsolom, hogy kisgyereknek ne mutassuk meg a bizonytalan életképességû madarat, és az egészségeset is csak akkor, ha meg akarjuk tartani - de ezt nem javaslom! A vadonból bekerült madarak hajlamosak a látszólag indokolatlan, spontán elpusztulásra.
- Ha netalán úgy döntenénk, hogy egy kismadarat fölnevelünk, akkor azt eleve úgy kezdjük el, hogy nem fogjuk megtartani - emiatt az imprintignet (a fiatalkori bevésõdést) minden módon igyekezzünk elkerülni. Tapasztalatom szerint például a cinegéknél az inprinting mostohaszülõk felé gyenge, viszont a meggyvágónál nagyon erõs: ha nem tudjuk milyen fajról van szó inkább úgy etessük a kismadarat, hogy ne lásson bennünket, legfeljebb a kezünket (a repatriációs folyamatban, vagy veszélyeztetett fajok mesterséges szaporításakor, a hospitalizáció vagy a kötõdés kialakulása ellen és a fiókák természetes felnõttkori kötõdései érdekében, a szülõmadarak külsõ jegyeit utánzó eszközökkel etetnek).
Kifejlett példányoknál is kialakulhat a kötõdés: ezeknél a dolog fokozottan veszélyes, mert megtartani még sokkal nehezebb õket, mint a kézben nevelt fiókákat. A felnõtt madarat mindenképpen szabadonengedésére törekedve ápoljuk és ezért ne engedjük a kötõdés kialakulását: ennek érdekében elegendõ annyit betartanunk, hogy etetéskor az állat ne lásson minket.
Segítség talált madár kapcsán
Ha nem akarjuk nyakunkba venni a gondot, de segíteni szeretnénk, akkor jó tudni, hogy
a nemzeti parkok kötelesek a sérült védett madarakat befogadni és ellátni és a
Budapesti Állat és Növénykert, vagy a
Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület is tud segíteni.
Fontos továbbá:
Az
ornitofóbia létezõ betegség, amely azt okozza, hogy aki ebben a betegségben szenved, szabályosan irtózik a madaraktól és mindentõl, amihez közük van - súlyosabb esetben a madár szó hallatán is rosszullétet él meg.
Persze olyan is van, aki valamiféle fertõzéstõl vagy élõsdiktõl tart (ami más állatokhoz hozzányúlva egyébként föl sem merül benne). Aki így van vele, de mégis segíteni szeretne, próbálja hívni a helyileg illetékes nemzeti park természetvédelmi õrét.
Ha vizimadár-tetemet találunk, amely még nem indult oszlásnak és nem látunk rajta véres, fizikai sérüléseket, feltételezhetjük, hogy valamiféle betegség következtében múlt ki.
Ezesetben a vadon élõ madarak érdekében - és persze saját érdekünkben is - érdemes értesíteni a tisztiorvosi szolgálatot (
ÁNTSZ elérhetõségei)
vagy a helyileg illetékes nemzeti park õrét (
Nemzeti Parkok elérhetõségei).
A madárinfluenzáról
Amíg az influenzavírusok három csoportjába (A, B, C) sorolhatók közül az embert mindhárom, addig az állatokat csak az „A” típus képes megbetegíteni.
E csoportba tartoznak a legszélesebb körben elterjedt (köztük a nagy patogenitású H5 és H7 jelû) törzsek, ezzel együtt a napjainkban egyik legtöbbet emlegetett H5N1 jelû ún. madárinfluenza-vírus is.
Fontos tudni, hogy ez a vírus alapjában véve állatokról-állatokra terjed, és csak igen ritkán betegít meg embereket. A humán-influenza járványokért leginkább felelõs törzsek a H1 és H3 jelû vírusok, de alkalmanként azonban madáreredetû törzsek is okozhatnak influenzát emberben.
Ehhez azonban speciális feltételek kellenek, hiszen ez ideig csak olyan emberek betegedtek meg, akik a madarakkal közvetlen kapcsolatban voltak vagy beteg madarakból származó nyers termékeket fogyasztottak.
Arra egyelõre nincs bizonyíték, hogy a vírus emberrõl emberre terjedt volna. Ennek akkor lesz esélye, ha a H5N1 törzsek sorozatos mutációk következtében adaptálódnak az emberhez, vagy akkor, ha ezek a törzsek az ember influenzáját elõidézõ H1 és H3 törzsekbõl vesznek át géneket.
Szerencsére – és remélhetõleg ez így is marad – az eddig izolált valamennyi H5N1 törzs csak madáreredetû géneket tartalmazott, azaz eddig géncsere nem fordult elõ.
Egy hattyú nem csinál járványt
A madarakat megbetegítõ, nagy fertõzõképességû H5 és H7 törzsek világszerte elõfordulnak.
A H5N1 vírust eddig több mint 100 madárfajból izolálták, köztük olyan nagy természetvédelmi értéket képviselõ, globálisan veszélyeztetett fajokból, mint a keselyûk vagy a vörösnyakú lúd (Branta ruficollis).
Hazánkban elsõsorban szintén egy vízimadár, mégpedig a bütykös hattyú (Cygnus olor) került az érdeklõdés homlokterébe, mint a kór potenciális hordozója és terjesztõje.
Lezajlott a vadon élõ madárfajok célzott vizsgálata, amelynek során az elõírt kétezer kloáka-tamponos minta kétharmadát vízivad-terítékbõl (vadászatok alkalmával elejtett vadrécékbõl és ludakból), egy harmadát pedig élõ madarakból kellett levenni.
Ez utóbbiak esetében a mintavételt a KvVM Természetvédelmi Hivatala koordinálta, s a lehetõségekhez képest megpróbáltak a vízhez kötõdõ fajokból mintát nyerni (így többek közt sikerült daruból, vadludakból, sirályokból és kárókatonákból származó anyagot vizsgálatra küldeni).
Az levett minták negatívnak bizonyultak.
Ehhez képest meglepetést jelentett, amikor Nagybaracska közelében befogott legyengült hattyúról két héttel késõbb kiderült, hogy a H5N1 miatt pusztult el.
Ezek után a fokozott, szervezett megfigyelések révén az ország több területérõl is elõkerültek fertõzött madarak; a hattyúk mellett tõkés récék, szárcsák és sirályok is.
Szerencsére tömeges elhullást nem észlelt senki, háziszárnyasok pedig egyáltalán nem estek áldozatul a kórnak.
Magyarországon a különféle madárinfluenzákat - köztük a H5N1-et is – a múlt század hetvenes éveitõl kezdve több ízben is sikerült kimutatni gyöngytyúkból, kacsából, pulykából, de a vadon élõ fajok megbetegedésével nem foglalkoztak behatóbban.
Az alföldi állattartó-telepeken fellépõ kór a háziszárnyasok közt sem okozott tömeges megbetegedést, ill. 1975-ben a továbbterjedést a fertõzött baromfi-állományok felszámolásával sikerült megakadályozni.
A vadon élõ madárfajokra a H5N1 nagy veszélyt jelent, de a vírus életképessége szabad levegõn nem több, mint néhány óra és beszáradva (ürülék, vér vagy más formában) fertõzõképességét elveszíti.
Az itt elõforduló madárfajok közül, a részlegesen vonuló récefélék azok, amelyek fokozott ellenállást mutatnak a vírussal szemben, pontosabban a klinikai tünetek kifejlõdése nélkül hordozóivá válhatnak a madárinfluenzának.
Ugyanakkor a nagy távolságokról érkezõ vándormadarak nemhogy hoznák a vírust (hiszen az egy-két napos lappangási idõt követõen elhullást okoz), hanem sokkal valószínûbb, hogy itthon fognak szembesülni a „valósággal”…
Hogyan tovább?
Világszerte gõzerõvel folyik a különbözõ megelõzõ gyógyszerek ill. vakcinák kifejlesztése, amelyek zöme (a korábbi híresztelésekkel ellentétben) elsõsorban a madarak számára készül.
Botorság azt hinni, hogy érdemes egy állatbetegség elleni humán védõoltást kifejleszteni, az viszont már sokkal nagyobb kérdés, hogy hogyan lehet egy esetleges (az 1910-es évek világháborús helyzettel megnehezített idõszakában, közel 20 millió ember halálát okozó ún. spanyolnátha, azaz a H1N1 altípusú törzsek mintájára fellépõ) világjárvány kialakulását megelõzni.
Az európai kultúrkörben megszokott és tapasztalható higiénés viszonyok valamint táplálkozási szokások (az alapvetõ szabályok betartása mellett) nem valószínûsítik, hogy kontinensünkön alakulna ki egy, az emberrõl-emberre terjedõ madárinfluenza-vírus.
A lehetséges humán problémák mellett (amelyekre több forgatókönyvet ismerünk, csak éppen a kórokozót nem…) csak remélni lehet, hogy a vírus terjedését sikerül megállítani és az továbbra sem okoz tömeges pusztítást olyan, akár világszerte veszélyeztetett fajok esetében, mint amilyenek az elõszeretettel egy helyre koncentrálódó ludak, pl. a kis lilik (Anser erythropus) vagy a már említett vörösnyakú lúd.
A magyarországi állami és civil természetvédelmi szervezetek mindenesetre továbbra is folytatják madarakkal kapcsolatos vizsgálataikat és védelmi tevékenységeiket, de ezzel együtt is kérünk mindenkit, hogy esetleges információival vagy bármilyen segítõ részvételével mozdítsa elõre a madárvédelem ügyét, hiszen a H5N1 a vadon élõ madárfajok jelentõs volumenû pusztulását okozhatja!
Hogyan tudunk segíteni?
Madártetem
Ha elhullott vizimadár, viszonylag ép tetemére bukkanunk, érdemes bevizsgáltatni. Értesíteni kell a tisztiorvosi szolgálatot (
ÁNTSZ elérhetõségei), vagy a helyileg illetékes nemzeti park természetvédelmi õrét: elérhetõségét tudakoljuk meg (>
itt <), hordjuk magunknál ilyen esetre. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületet is érdemes keresni ilyenkor, szakembereik készséggel segítenek.
Selmeczi Kovács Ádám cikkébõl
A foglalkozásokat Koós Kolos faunisztikai oktató tartotta. Elsõ nap az oviban a gyerekek képeket néztek madarakról, megtanulták, hogy milyen külsõ jegyek alapján lehet felismerni és megkülönböztetni a madarakat.
Negyedik napon pedig mindezt gyakorlatban is megtapasztalhatták a gyerekek, mert nagyot kirándultunk Budakeszin. A buszos kirándulásra az összes ovis nagy izgalommal készült, nagyon várták már, hogy megnézhessék a kismadarakat az odújukban.
Amikor az odúkhoz értünk a Madarász Bácsi finoman leemelte az odút a fáról, óvatosan kinyitotta, nehogy kirepüljenek a fiókák és megmutatta nekünk az egymáshegyén-hátán lévõ madárkákat. Miközben néztük a kis fekete cinegéket, hallottuk a madármama veszélyt jelzõ hangját, féltette tõlünk a kicsinyeit.
Nem így a nála sokkal nagyobb cincért, ami egy faágon csücsülve várta türelmesen amíg mindenki megnézi. A következõ odúban is kis cinegéket találtunk, azóta már valószínûleg ki is repültek. Visszafelé megnéztünk egy mesterséges itatót ahová a madarakon kívül még sok állat jár vízért, és sok béka is él benne, majd a kerítésen újra átmászva visszasétáltunk a vadaspark bejáratához. 
